The green hell új kinézet
Új kinézetet raktam az oldalra, már nagyon untam az előzőt, ezért váltottam. Nekem sokkal jobban tetszik, ez a zöld-barna stílus. Remélem a ti tetszéseteket is elnyerte. Szívesen beszélnék arról, hogy miket csináltam ma, de az csak annyi lenne, hogy matek és angol.:D Az angol a kedvenc tantárgyam, imádom, és szerintem egyre jobban beszélek angolul. Tehát megírtam néhány tételt. Ezeket lassan begépelem és feltöltöm ide. Igyekszem megcsinálni ezeket, de valószínűleg nem ide fogom begépelni, hanem egy doc file-ba, és letölthetővé teszem, mert szerintem, úgy mindenkinek egyszerűbb. Próbálom felrakosgatni a tételeket, töriből is, csak lusta vagyok begépelni ezeket!:D De igyekszem :D
Kicsit átírom a blogot, muszáj leírnom, hogy barátom, hogyan mutatkozna be a helyemben. Én soha az életben nem mondanék ilyeneket magamról, de nagyon tetszik, hogy ő így lát engem.:)
Hi I am Mariann I am 18 years old hungarian woman
I'm 162 cm tall and slim I have got painted blond hair, brown eyes and a cute smile.
My favourite hobbys are drawing and walking with my boyfriend I love my boyfriend he is the best thing I ever had :DD Olyan aranyos, na ezért imádom őt annyira:)))
Az álom otthon part 01. - a trópusi kert
Ma Danival arról beszéltünk, milyen számunkra az álom otthon. Én elég céltudatos vagyok, tehát eléggé sok tervem, ötletem van. Ezeknek nem csak a pénz szab határt, hanem maga kivitelezés is. Tudom, hogy ezeket, nem 25 éves koromra fogom elérni de ez nem érdekel, nekem egyszerűen csak fontosak ezek az ötletek:)
Kezdjük a kerttel. A kertre sok ötletem van, épp ezért, szeretnék nagy telket.
Szeretnék egy kis melegházat, egy trópusi szigetet a kertben, ahol tényleg ilyen trópusi és mediterrán növények vannak, narancs, citrom és hasonló citrus félék, tényleg sok szép virággal orchideákkal és broméliákkal, szeretnék egy ilyen kertet, ahova télen is meglenne a nyár élmény, szeretném ha itt lenne egy kis tó mint az állatkertben, és ilyen cuki kis patak, és abban szép halak lennének és teknősbékák, és jó lenne ha tényleg szabadon lennének a leguánok, és a nem veszélyes állatok.:)) Nagyon szeretem a természetet, és jó lenne ha lenne egy ilyen kis világom, ahova télen is bemehetnék, és élvezhetném a meleget, a természetet, és mivel szeretnék családot, nem utolsó, hogy rengeteg mediterrán és trópusi gyümölcsöt, otthon is lehet termelni, és szeretném, ha a gyermekeim egészséges ételeket ennének, és természetesen, jó lenne, ha egy ilyen tiszta környezetben nőnének fel, ahova szívesen hoznák, a barátaikat is :)) A következő részben tovább mesélem álmaim otthonát:)
visszatérés
Már egy hete nem blogoltam, ennek két oka van a lustaságom, és a borzalmasan rossz kedvem. De mivel mára már kicsit összeszedtem magam, ezért gondoltam jövők és blogolok.
Hatalmas nagy problémáimat kifejtve, szeretnék azon társaim csoportjába csatlakozni, akiknek szintén rossz a kapcsolatuk a szüleikkel. Én tudom milyen érzés, tudom, milyen csonka családban felnőni, és tudom milyen érzés, mikor semmiért se ismernek el, vagy dicsérnek meg.
De ennél többet nem is akarok mondani, mert csak elveszi ezt a kevéske jó kedvemet. Jókedvem egyetlen egy oka az Dani. Nagyon szeretem őt, és nagyon jót szórakozok vele minden együtt töltött napon. Így volt ez most pénteken is, amikor úgy döntöttünk, hogy a több millió eddig készült képeink ellenére, még fotózkodunk. Nagyon jó képek lettek, igazán tetszenek. Ezek legtöbbjét megtaláljátok facebookon, instagramon. Ebből osztok meg nektek egyet, ami nagyon megtetszett. Próbálom Danit rávenni, arra, hogy otthon is lehet edzeni, nem feltétlenül kell hozzá kondiba menni. Épp ezért megnéztük, tud e úgy fekvőtámaszozni hogy rajta ülők. Ez sikerült is neki. Nagyon jó volt természetesen nem csak ez a kép van, ami tökéletesre sikerült. Rengeteg kép van amikor épp nevetünk vagy bénaságomban leesek Dani hátáról :D Ettől függetlenül imádom ezeket a képeket!
A mai napon még szeretnék egyet blogolni, mert ma szépségnapot tartok, ugyanis Dani és a barátai az utolsó Critical Massre mennek :))
Állatnézőben voltunk
A tegnapi egész napot a Fővárosi Állat- és Növénykertben töltöttük Danival. Fantasztikus élmény volt. megnéztük, a nem rég született kis ázsiai oroszlánokat, akik nagyon aranyosak voltak, hárman együtt összebújva aludtak, a negyedik pedig az anyukájukhoz bújva. Szerettük volna megnézni a kis elefántot is, de nagyon hosszú volt a sor, nem volt kedvünk végig állni. Ezenkívül mindent megnéztünk, jártunk a pálmaházban(ott kétszer is :D) a krokodiloknál, az ausztrálháznál, az indiaháznál, és az összes többi házban. Az ausztrálházban délben kígyó show volt ami annyit jelentett, hogy az állatkert egyik dolgozója (aki nagyon jó fej volt) kihozott egy közönséges óriáskígyót (egy boát) és előadást tartott róla. Megtudtuk, hogy a kígyót Sisinek hívják, kislány és két hónapja evett utoljára. Továbbá, hogy kb 2 méter hosszú, és 10-15kg-ot nyomhat. Tényleg nem volt nehéz csak amikor a csuklómon tartottam, akkor kicsit nyomott, de mikor a nyakamba volt nem volt nehéz. És itt el is értünk a lényeghez. A csávó a kezembe adta a kígyót, hogy míg ő magyarázz addig én tartom, ezzel könnyítve a munkáját. Persze én szívesen tartottam nem félek a kígyóktól, szeretem őket fogdosni, jó volt, hogy a kezemben volt. Majd miután a gyerkőcök elmentek a nyakunkba rakták a kígyót. Nagyon jó élmény volt, már ezért megérte elmenni az állatkertbe! :))De természetesen nem csak itt szórakoztunk. Én nagyon boldog voltam végig, szeretek állatkertbe menni, szeretem az állatokat, és jó megnézni őket, és rengeteg állatot simogattam meg. A kígyón kívül, még egy minibocit, két lámát és egy alpakkát, kis csibéket, kengurut, rókazuzut, lajhárokat, és mini kecskéket. Összességében nagyon jó élmény volt, és várom, hogy elmenjünk a Margit-szigeti vadasparkba valamikor :))
egy bejegyzés a spiclikről
Ezt a drága bejegyzésemet, a drága osztálytársaim ihleték. Sajnálatos módon, annyira szerencsétlen, visszamaradott gerinctelen férgek, hogy az igazgatóhoz rohangálnak köpködni, mert úgy akarnak feljebb jutni, hogy másokat felnyomnak. Nem részletezem mi a probléma, vagy miért köptek be, egyszerűen csak szeretném kifejezni az érzelmeimet az ilyen emberek kapcsán. Először is a hányinger kerülget, az ilyen mocsadékoktól, akik odáig süllyednek, hogy másokat köpnek be, és még arra is képesek, hogy valótlant állítsanak. Milyen undorító emberek ezek? Mi kell ahhoz, hogy valaki eljusson odáig, hogy mások kárán akar előrébb jutni? De ha már megteszi, merné a szemembe mondani, de ezek a mocsadékok, csak a hátam mögött tudnak rólam köpködni, meg a legjobb barátaimról. Bezzeg a szemembe senki nem mondja meg, hogy utál, vagy valamilyen problémája lenne velem. Persze azt eddig is tudtam, hogy sok lány utál engem. Leginkább a fiú ügyeim miatt, sokan féltékenyek rám, hogy együtt vagyok Danival, több emberről is tudom, hogy szívesen összejöttek volna vele. De azért, ennyire kicsinyesek ne legyenek már. Nem tudom ez az iskola, hogy tudott ennyi önző, kicsinyes, féltékeny és gerinctelen r*bancokat összeszedni? Szerintem erre külön tesztet töltettek ki velük, hogy megtudják, hogy ki ilyen undorító és ki nem. Lassan befejezem, mert már ezekre az emberekre gondolni se akarok, mert csak felidegesítenek.
|