Azok, akik régebben is olvasták a blogomat ( kb 14 éves korom óta blogolok, kisebb nagyobb megszakításokkal ) azok tudják, hogy sose volt felhőtlen a kapcsolatom a legjobb barátnőmmel. Gyerekként nagyon jóban voltunk, elválaszthatatlanok, de most már, arra sem veszi a fáradságot, hogy írjon facebookon, miközben egy házban lakunk. Nagyon sok mindent megbocsájtottam neki, olyanokat, amit nem sokan tettek volna. Decemberben megszerveztem a szülinapját, ott voltam vele, drága ajándékot vettem neki, és ő? Ő arra nem volt képes, hogy a 18. születésnapom alkalmából legalább beüljön velem valahova. Nem tudom, valahogy nem gondolom azt, hogy ezek után, ha neki bármilyen problémája van, én mellette legyek és támogassam. Már jó ideje nem gondolom, hogy mi hű de nagy barátok lennénk. Egyszerűen már haverként se tudok rágondolni. De a sok veszekedés és a vita ellenére is szerettem őt.
De azt már kicsit soknak tartom, hogy még ő kurvázz le engem. Nehogy már egy olyan valaki kurvázzon le, aki 17 éves létére, amikor "a pasija" dolgozik más csávókhoz megy fel kúrni. Én ezt megcsalásnak, ő pedig az élet élvezésének hívja. Nem hiszem, hogy azért lennék kurva, mert az egyik közösségi oldalon van rólam egy kép, amin semmi sem látszik belőlem, csak a lábam, meg az, hogy egy melltartóban vagyok, ami kevesebbet mutat, mint a fürdőruhám. Szerintem van különbség kettőnk között, és nem hiszem, hogy én lennék a "kurva". Persze, lehet, hogy valaki soknak gondolja a képet, de 18 éves elmúltam, a barátomat nem zavarja a kép, és semmi nem látszik belőlem. Lényeg a lényeg, már meguntam a mi barátságunkat. Vannak olyan barátaim, akik keresnek, ha rég nem jelentkeztem, akikkel nem veszekszek, és nem kurváznak le. Tehát ennyit a legjobb barátnőről.

És, ahogy megígértem, ma este elkezdem feltölteni a tételeket, projekt munkákat, hátha valakinek szüksége van ezekre :))

Áh ma hatalmas napom volt, azonkívül, hogy az egésznapot végig zokogtam. Jártam az iskolaorvosnál "segítségért", hogy valakinek el tudjam mondani, ami köztem meg az édesanyám közt. Tehát iskolaorvos... Elmondtam neki mindent, ő pedig vadul jegyzetelte az elmúlt hónapok, évek történetét. Néhány papírt kért tőlem, felhatalmazást, hogy anyával is beszéljen. Sajnos elég durva helyzet alakult ki, és az orvos megpróbált segíteni mindenben, az osztályfönőköm is hívógatja apát, hogy valami változás legyen.
Lényeg a lényeg, az iskolaorvos nyugtatót, és kedélyjavítót akart nekem felírni, ami hát elég kedves, de nem éltem vele. :D

Ezt az egészet nem tudom, hogy fogjuk lezárni, de ennek ellenére, nekem muszáj az iskolára koncentrálnom, nagyon sok dolgom van, vizsgák,érettségi, és kicsit aggódok. Pont ezért döntöttem úgy, hogy mivel az interneten nem sok tételt, dolgozatot stb-t találok, hogy az én kijavított, leosztályozott házidolgozataimat, projektmunkáimat, tételeimet feltöltöm az oldalra, hátha valaki hasznát veszi. :)

Egy nagyon nagy igazság fogalmazodott meg bennem. A szerelem nem minden. Jó persze szeretem a barátomat, és a világ legjobb érzése, hogy viszonozza az iránta érzet érzelmeimet, de sajnos ez nem elég. Ettől még valaki lehet magányos. Sajnos hiába van egy párod, egy lelki társad, aki a világot jelenti neked, és aki egy nap a családod része lesz. Sajnos ez nem elég, ehhez, még szükség van a családra. És a legrosszabb érzés, amikor elveszíted őket. Természetesen, hála Istennek, nem fizikailag, egyszerűen lelkileg eltávolodtunk egymástól, és ettől nagyon magányos vagyok. Hiányzik a családi szeretet, tőrödés. Sajnos ez az én hibám is, de sajnálatos módon nem tudom megoldani. Egyedül érzem magam, és gyengének. Ezért gondolom így, hogy nem a szerelem a minden, sajnos én ezt hiába tudom, javítani a helyzeten nem tudok. 
Ezzel a bloggal csak szerettem volna kiadni magamból ezt az egészet, más célom nem volt. 

De itt egy dal mellé, ez az új életérzésem! 

Úgy döntöttem újra kezdem a blogolást, már nagyon nagy szükségem volt, arra, hogy leírjam mi van velem, akár olvasnak akár nem. Természetesen örülnék neki, ha lennének rendszeres olvasóim:))
A lap eredetileg html-en volt, de egyszerű időhiány és kényelmesség miatt átköltöztettem gportalra. Imádom a html oldalakat, az egyik fan oldalam is ott van, de blogolni nehéz ott:)) 
Innen könnyebb lesz, mert telefonról is tudom szerkeszteni a blogot:)) A tartalmat lassan átpakolom ide, nagyon szoros az időbeosztásom, próbálkozok gyors lenni.:)
 

Remélem mindenkinek jól telt a húsvét, remélem jobban mint nekem:)