Már egy hete nem blogoltam, ennek két oka van a lustaságom, és a borzalmasan rossz kedvem. De mivel mára már kicsit összeszedtem magam, ezért gondoltam jövők és blogolok.

Hatalmas nagy problémáimat kifejtve, szeretnék azon társaim csoportjába csatlakozni, akiknek szintén rossz a kapcsolatuk a szüleikkel. Én tudom milyen érzés, tudom, milyen csonka családban felnőni, és tudom milyen érzés, mikor semmiért se ismernek el, vagy dicsérnek meg.
De ennél többet nem is akarok mondani, mert csak elveszi ezt a kevéske jó kedvemet. Jókedvem egyetlen egy oka az Dani. Nagyon szeretem őt, és nagyon jót szórakozok vele minden együtt töltött napon. Így volt ez most pénteken is, amikor úgy döntöttünk, hogy a több millió eddig készült képeink ellenére, még fotózkodunk. Nagyon jó képek lettek, igazán tetszenek. Ezek legtöbbjét megtaláljátok facebookon, instagramon. Ebből osztok meg nektek egyet, ami nagyon megtetszett. Próbálom Danit rávenni, arra, hogy otthon is lehet edzeni, nem feltétlenül kell hozzá kondiba menni. Épp ezért megnéztük, tud e úgy fekvőtámaszozni hogy rajta ülők. Ez sikerült is neki. Nagyon jó volt természetesen nem csak ez a kép van, ami tökéletesre sikerült. Rengeteg kép van amikor épp nevetünk vagy bénaságomban leesek Dani hátáról :D Ettől függetlenül imádom ezeket a képeket!
A mai napon még szeretnék egyet blogolni, mert ma szépségnapot tartok, ugyanis Dani és a barátai az utolsó Critical Massre mennek :))