Újabb mélyponton van az életem. Tényleg nem értem miért utálnak az emberek engem ennyire. Utál az édesanyám, és utálnak az osztálytársaim. Tényleg nem értem, egyszerűen csak szeretném befejezni a 12.-et és a 13.-at nyugalomban és békességben. Nem hiszem, hogy nagy kérés. De megtanultam valamit, bár régen vallásosan neveltek, így tudok egy-két dolgot a Bibliáról, és lehet, hogy nem hiszek el mindent, de nagyon sok dolog van benne, ami igaz, és amit jó lenne megfogadni. Itt van például a hét főbűn, amiből engem most az irigység az, ami érdekel engem. Rossz érzés, hogy sokan a barátom miatt utálnak, mert pusztán féltékenyek. Nem tudom, hogy magára Danira, hisz sokakról tudom, hogy nagyon kedvelték, vagy csak egyszerűen arra, hogy mi boldogok vagyunk együtt. Mert Dani a legjobb barátom, már elég régóta, és már nagyon régóta szeretem is, és nem szeretném pusztán azért elveszíteni őt, mert az emberek irigyek ránk. És ilyenkor mindenki azt mondja, hogy ha irigyek rád az emberek, akkor valamit jól csinálsz. És remélem én is jól csinálom, jó kapcsolatom van Danival, amiben próbálok teljesen száz százalékosan mellette lenni mindig, és Dani visszajelzései szerint, ebben elég jó vagyok.
Sokan utálnak még a jó tanulmányi eredményemért is. Amit nem értek, elhiszem, hogy irigylik a jegyeimet, és a teljesítményemet, de ebben az én munkám van benne, ami nem túl sok, de nekem ez is elég a 4-eshez 5-öshöz. És soha nem tudnék valakit azért utálni, mert okos, mert jól tanul, és vannak céljai, amikért mindennap küzd. De ha őket ez teszi boldoggá, hogy lenéznek, és nem köszönnek, akkor Istenem, tegyék ezt. Persze rossz napjaim vannak, de megtanultam kezelni ezeket, és emlékszem általánosban is sokszor csúfoltak, főleg a fiúk, akik mára a legjobb barátaim lettek. :) Nekem egy fontos, és az Dani, és ameddig ő mellettem van, addig én minden nap felkelek és küzdők, érte és megamért is!