Egy nagyon nagy igazság fogalmazodott meg bennem. A szerelem nem minden. Jó persze szeretem a barátomat, és a világ legjobb érzése, hogy viszonozza az iránta érzet érzelmeimet, de sajnos ez nem elég. Ettől még valaki lehet magányos. Sajnos hiába van egy párod, egy lelki társad, aki a világot jelenti neked, és aki egy nap a családod része lesz. Sajnos ez nem elég, ehhez, még szükség van a családra. És a legrosszabb érzés, amikor elveszíted őket. Természetesen, hála Istennek, nem fizikailag, egyszerűen lelkileg eltávolodtunk egymástól, és ettől nagyon magányos vagyok. Hiányzik a családi szeretet, tőrödés. Sajnos ez az én hibám is, de sajnálatos módon nem tudom megoldani. Egyedül érzem magam, és gyengének. Ezért gondolom így, hogy nem a szerelem a minden, sajnos én ezt hiába tudom, javítani a helyzeten nem tudok. 
Ezzel a bloggal csak szerettem volna kiadni magamból ezt az egészet, más célom nem volt. 

De itt egy dal mellé, ez az új életérzésem!