Azok, akik régebben is olvasták a blogomat ( kb 14 éves korom óta blogolok, kisebb nagyobb megszakításokkal ) azok tudják, hogy sose volt felhőtlen a kapcsolatom a legjobb barátnőmmel. Gyerekként nagyon jóban voltunk, elválaszthatatlanok, de most már, arra sem veszi a fáradságot, hogy írjon facebookon, miközben egy házban lakunk. Nagyon sok mindent megbocsájtottam neki, olyanokat, amit nem sokan tettek volna. Decemberben megszerveztem a szülinapját, ott voltam vele, drága ajándékot vettem neki, és ő? Ő arra nem volt képes, hogy a 18. születésnapom alkalmából legalább beüljön velem valahova. Nem tudom, valahogy nem gondolom azt, hogy ezek után, ha neki bármilyen problémája van, én mellette legyek és támogassam. Már jó ideje nem gondolom, hogy mi hű de nagy barátok lennénk. Egyszerűen már haverként se tudok rágondolni. De a sok veszekedés és a vita ellenére is szerettem őt.
De azt már kicsit soknak tartom, hogy még ő kurvázz le engem. Nehogy már egy olyan valaki kurvázzon le, aki 17 éves létére, amikor "a pasija" dolgozik más csávókhoz megy fel kúrni. Én ezt megcsalásnak, ő pedig az élet élvezésének hívja. Nem hiszem, hogy azért lennék kurva, mert az egyik közösségi oldalon van rólam egy kép, amin semmi sem látszik belőlem, csak a lábam, meg az, hogy egy melltartóban vagyok, ami kevesebbet mutat, mint a fürdőruhám. Szerintem van különbség kettőnk között, és nem hiszem, hogy én lennék a "kurva". Persze, lehet, hogy valaki soknak gondolja a képet, de 18 éves elmúltam, a barátomat nem zavarja a kép, és semmi nem látszik belőlem. Lényeg a lényeg, már meguntam a mi barátságunkat. Vannak olyan barátaim, akik keresnek, ha rég nem jelentkeztem, akikkel nem veszekszek, és nem kurváznak le. Tehát ennyit a legjobb barátnőről.

És, ahogy megígértem, ma este elkezdem feltölteni a tételeket, projekt munkákat, hátha valakinek szüksége van ezekre :))